Nem is vártam, hogy ilyen eredményes lesz már az első nap. Unalmasan indult. Kicsit gyakoroltam is. Dobtam egy-két parcour-os figurát, amit az átlagnép csak akadályfutásnak hív. Mondjuk, aki benne van, tudja mi a különbség...
Aztán jött a tipikus éjszakai sétáltató. Ez a fajta szereti sötétben levinni a kutyát, hogy ne lássák mások, hogy esze ágában sincs eltakarítani a kutyapiszkot. Amikor az eb a játszótérre ment könnyíteni magán, úgy éreztem eljött az én pillanatom. Itt a kemény megtorlás ideje.
Akinek bármi értelemféle szorult a fejébe, az tudja, hogy a kutyapiszok rengeteg betegséget terjeszthet a kisgyerekek között, akár meg is vakulhatnak tőle!
Ráijesztettem a gazdira. Csak odaálltam elé, és a maszk, meg a fekete cucc… szóval megtette a hatását. Bár először tuti azt hitte, ki akarom rabolni. De mikor átnyújtottam neki a zacskót, és félreérthetetlenül a szemetesre mutattam, kisvártatva megértette. Nagyon ostoba képet vágott. Ha a teljes arcomat eltakarja a maszk biztos, hogy elröhögtem volna magam. De meg bírtam tartani a marcona arcot. Talán ennek volt köszönhető, hogy némi teketória után felszedte a kutyagumit. Meg annak, hogy némán álltam és hidegvérrel néztem őt mindvégig. Remélem, legközelebb, mikor nem állok a sarkában, akkor is megteszi majd. Te is tedd meg! Hátha ott leslek éppen, és rád is lesújt a FANTOM!
